Gondolatok a bűnbánatról


Ahhoz, hogy győzedelmeskedjünk a bűn felett, elkerülhetetlen, hogy ne tagadjuk azt meg, bármilyen formában is jelentkezik. Ebben az igazságban rejlik annak oka, hogy egyes esetekben még a nagy igazak is mindenféle bűnbe estek, és bűnbánat nélkül haltak meg. Más oldalról pedig, némely nagy bűnökbe esők, miután töredelmesen bűnbánatot tartottak, szentté lettek.

Ezért, ha az ember bár eléggé megjavult is, és összességében sok bűnös cselekedetéről mondott is le, de ha lelkében csak egy, noha nagyon kis bűnös szenvedély is jelen van, melytől megszabadulni nem kíván – ez elégséges az ő elkárhozásához. Ezzel egy olyan kis horgot hagy a maga lelkében, melynek segítségével az ördög a mélybe ránthatja őt. Amennyiben az ember saját akaratából, ha csak egy kis bűnt is megtart lelkében, akkor azzal egyértelműen azt bizonyítja, hogy mérlegelésében a bűn és Isten között, a bűnt választotta és nem Istent.

Az üdvösség tekintetében nem az a legfontosabb, hogy az embernek sok, vagy kevés a bűne, hanem az, hogy hogyan viszonyul azokhoz, vagy van-e benne hajlandóság lemondani róluk, vagy igazolni kívánja a hozzájuk való kötődését. A bűnbánat csak az előzőek számára jár haszonnal.

Юрий Максимов

Explore posts in the same categories: Lelkiség

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: