Szentéletű Magyar Efrém


efrem_novotorz.Szentéletű Magyar Efrém, Szentéletű Magyar Mózes és Magyar Szent György vértanú “magyar származásúak voltak”, amint ezt valamennyi forrás egybehangzóan hírül adja. A X. század legvégén vagy a XI. század elején érkeztek Rusz földjére. Vannak olyan feltételezések, amelyek szerint Erdélyből származtak, Marosvár-Csanád megyéből, mivel e területek uralkodói – Gyula és Ajtony – a bizánci kereszténységet vették fel, ami azt jelenti, hogy a fivérek még az országba való megérkezésük előtt jól ismerték az ortodox keresztény szertartást és szokásokat.

Mint egyes források írják, a testvérek a Róma irányából érkező misszionáriusi tevékenység erősödése után telepedtek át Rusz földjére.
Ugyanakkor egy másik lehetőséget sem lehet figyelmen kívül hagyni. A krónika a 996-os évszám alatt feljegyzi, hogy Vlagyimir kijevi nagyfejedelem jó viszonyban volt István királlyal. A magyarok nemcsak a Kijevi Ruszban, de egész Európában híresek voltak lovászatukról, különösen a harci lovak tenyésztéséről. Feltételezhetjük, hogy a három fivért (vagy kettejüket, az öccsüket pedig magukkal vitték) mint ismert lótenyésztőket maga Vlagyimir nagyherceg, vagy az ő közvetítésével fia, Borisz hívta meg szolgálatra. Ez magyarázatot adhat Szentéletű Efrém gyors előmenetelére Borisz herceg udvarában, és a magas rangnak számító főistállómesteri tisztség elnyerésére.

Szentéletű Efrém atyánk magyar származású volt, fivére Szentéletű Magyar Mózesnek és Magyar Szent Györgynek, akit Borisz herceggel együtt öltek meg. Efrém, Mózes és György szüleiről semmit sem tudunk, de a gyermekek szentéletűsége a szülők istenfélelméről is tanúskodik, hiszen az Apostol szavai szerint “ha a gyökér szent, az ágak is azok” (Róm 11,16).
Szent Borisz herceg, rosztovi fejedelem szolgálatába léptek, aki Szent Vlagyimir apostoli fejedelem keresztény házasságából született első fiúgyermeke volt. Szentéletű Efrém hamarosan a fejedelem főistállómestere lett. A Kijevi Rusz idejében a fejedelmi istállómester meglehetősen magas rangú tisztségnek számított, közrendű ember nem tölthette be, ezért méltán vélhetjük, hogy a fivérek nemesi származásúak voltak.
1015-ben Szentéletű Mózes és Szent György részt vettek Borisz herceg besenyők elleni hadjáratában. Ismeretlen ok miatt Efrém nem volt ott ebben a hadjáratban, Rosztovban maradt. A novgorodi krónika ugyanebben az évben említi először Szentéletű Torzsoki Efrém nevét: “Szentéletű atyánk, Novotorzsoki Efrém ebben az időben élt.”
Szentéletű Efrém, miután megtudta, hogy öccsét megölték, nagyon elszomorodott, és elindult fivére holttestének felkutatására az Alta folyóhoz, a kegyetlen gyilkosság színhelyére. Györggyel együtt megölték Borisz többi szolgáját is, ezért Szentéletű Efrém nem tudta azonosítani fivérének testét, csak levágott fejét találta meg, s azt magával vitte.
György halála és a lengyel fogságba hurcolt Mózes elvesztése után Szentéletű Efrém a kijevi metropolita áldásával elhagyta a világi életet és egy magányos helyen telepedett le a Volga mellékfolyójának, a Tvercának a partján, nem messze a mai Torzsok városától, amit akkor Novij Torgnak neveztek. Innen ered Szentéletű Torzsoki Efrém neve. Azzal a reménnyel, hogy rátalál ismeretlen helyen hányódó testvérére, Mózesre, Szentéletű Efrém zarándokházat épített és a jövevények befogadásának aszkézisét vállalta magára, ami a régi Oroszországban az aszkézis gyakori formája volt az istenfélő és testvérszerető emberek között. Szentéletű Efrém teljesen átadta magát ennek a szolgálatnak. “Egy szép, művelt, szeretetteljes, önfeláldozó vendégfogadó ember kedves vendéglátása, bölcs tanításai és útmutatásai, a bálványimádókat és pogány babonákat szelíden leleplező szavai, szent aszkétikus élete, teljes önfeláldozása és önzetlensége nagyban elősegíthették a Krisztusba vetett hit terjedését” – olvassuk a szentek életét megörökítő Mineában. A jövevények befogadásának türelmes aszkézise készítette fel lelkileg Szentéletű Efrémet a szerzetesség felvételére. A zarándokház helyén később kolostor létesült Oszlopos Szent Simeon tiszteletére. A kolostor nem maradt fenn, de helyén ma is megtalálható a Simeon-temető.
Bár Torzsok a novgorodi püspökség alá tartozott, Szentéletű Efrém nem egyszer megfordult Kijevben egyházi ügyekben, reménykedett abban is, hogy megtalálja testvérét, Mózest. Vajon találkoztak-e a fivérek Kijevben? Ezt nem tudhatjuk. De feltételezhetjük, mivel Szentéletű Mózes tíz éven keresztül, 1033-tól 1043-ban bekövetkezett békés elhunytáig a Kijevi Barlangkolostorban élt szerzetesi aszkézisben Szentéletű Antal vezetése alatt. Szentéletű Efrém pedig tíz évvel bátyja halála után hunyt el.
Az egyik kijevi utazása idején, amikor Vjazmán ment keresztül, találkozott Arkagyijjal, aki később társává vált az aszkézisben, és akiben nemcsak engedelmes tanítványra talált, hanem testvérére az Úrban. “A lélekbe látó Efrém megértette, hogy ez az ifjú a Krisztusért vállalt bolondság (jurodsztvo) keresztjét vette magára, bátorította őt e nehéz aszkézisben, és utazásai során mindig meglátogatta. Maga az ifjú is úgy tekintett Szentéletű Efrémre, mint lelki vezetőjére és tanítójára, és gyakran kereste fel őt Torzsokban, hogy tanítást és lelki tanácsot kapjon tőle” – olvassuk a Mineában.
Szent Borisz és Gleb szenvedéstűrők tisztelete szinte azonnal elkezdődött, amint Bölcs Jaroszláv 1019-ben végleges győzelmet aratott a fivérek gyilkosa, Átkozott Szvjatopolk fölött. Borisz és Gleb ereklyéinél, amelyek Visgorodban, a Szent Vazul-templomban nyugodtak, csodák történtek. Jaroszláv nagyfejedelem 1026-ban új templomot épített. A szenvedéstűrők ereklyéit feltárták és ebben a templomban helyezték el. Ioann kijevi metropolita (1008-1035) templomi liturgikus szolgálatot állított össze Szent Borisz és Gleb szenvedéstűrők tiszteletére, ő vezette be egyházi megemlékezésüket, amelyet Borisz herceg megölésének napjára, július 24-re tettek. Szentéletű Efrém tudott mindezekről az eseményekről és elhatározta, hogy kolostort alapít a szent vértanúk tiszteletére, akiket jól ismert és szeretett, és akiknek hittel és igazsággal szolgált. A novgorodi érsek áldását kérte, és 1038-ban, nem messze a zarándokháztól hozzákezdett a Szent Borisznak és Glebnek szentelt templom építéséhez. Ebben a fáradságos munkában hű segítőtársa volt szeretett tanítványa, Arkagyij. Hamarosan egymás után keresték fel szerzetesek azzal a kéréssel, hogy fogadja őket lelki gyermekeivé. Elsőként Arkagyij költözött át a szentéletű szerzeteshez Vjazmából. Így a templom körül kolostor jött létre. Ez volt Rusz földjén az első Szent Borisznak és Glebnek szentelt kolostor.
Szent Efrém az általa alapított kolostorban élte aszkétikus életét egészen békés halála napjáig, és dicsőítették tetteiért, mint “a tisztaság és az önmegtartóztatás mintaképét, a szerzetesek bölcs tanítóját és pásztorát, a világban élők közbenjáróját és oltalmazóját, a csüggedők bátorítóját, a démoni erőszak és a lélekromboló szenvedélyek gyógyítóját”. Szentéletű Efrém tisztes kort elérve, imádsággal az ajkán, békében hunyt el 1053. január 28-án, miután utolsó tanítását és áldását adta a szerzetesközösségnek. Testét kőkoporsóba helyezték, amelyet a hagyomány szerint saját kezével faragott ki. Végrendeletéhez híven a koporsójába tették ártatlanul megölt testvérének, Szent Györgynek a fejét, melyet az Altánál talált meg és titokban egész idő alatt cellájában őrzött.
Szentéletű Efrém ereklyéit 1572. június 11-én a következő körülmények között tárták fel. Leonyid novgorodi érsek Moszkvából Novgorodba tartva betért a kolostorba, hogy leboruljon Szent Borisz és Gleb és a híres kolostor alapítója előtt. Az érseknek megmutatták Szentéletű Efrém koporsóját, aki ekkorra már híressé vált csodatételeiről. Leonyid érsek egy fentről jövő sugallatra meghagyta, hogy nyissák fel a koporsót, s így is tettek. A jelenlevők romlatlan állapotban látták meg Szentéletű Efrém testét, és érezték a belőle áradó különlegesen jó illatot. A koporsóban megtalálták öccsének, Györgynek a fejét is. Még ugyanannak a századnak a 80-as éveiben a helyi egyház, majd az egész egyház szentként kezdte tisztelni Efrémet. Ereklyéi a Borisznak és Glebnek szentelt székesegyházban, nyitott ezüst ereklyetartóban nyugodtak és számos csoda történt általuk. Ugyanitt nyugodtak Szent Arkagyij ereklyéi is.
A Szentéletű Efrém ereklyéinél történt csodák közül idézzünk fel kettőt. Az egykori kazányi kán, Ediger 1553-ban megkeresztelkedett, és a keresztségben a Simeon nevet kapta. Rettegett Iván cár neki ajándékozta Tver és Torzsok városokat. Simeon gyakran látogatta a Szent Borisz és Gleb kolostort. Szentéletű Efrém iránt különös szeretet hatotta át, és elhatározta, hogy ciprusfából új ereklyetartót készíttet a szent ereklyéinek. Ezt a munkát azonban egy gondatlan emberre bízták. Egy alkalommal a mester beleejtett egy darab fát az ereklyetartóba, és eltörte vele a szent lábszárcsontját. A szent álmában megjelent Miszail főapátnak, megmutatta a lábán keletkezett sebet, és meghagyta, hogy mondják meg Simeonnak, fogadjon másik mesterembert. Az istenfélő Simeon azon túl, hogy teljesítette a szent akaratát, saját költségén ikonokkal és kegytárgyakkal ékesítette fel a templomot, ahol a szent ereklyéi nyugodtak.
A másik csoda ugyancsak Rettegett Iván uralkodása idején történt. Cári kincstári pénzzel Moszkvából Novgorodba küldték Gyementyijt, Cseremiszint és Zamjatnyát. Cseremiszin szárazföldön ment, Zamjatnya pedig vízi úton. Útjuk során kegyetlenül rabolták a népet és a kolostorokat. Amikor Zamjatnya a Szent Borisz és Gleb kolostorhoz érkezett, itt is ezüstöt és élelmiszert követelt. A szerzeteseknek pénzt kellett kölcsönkérniük, hogy megváltsák magukat, és megmentsék a kolostort attól, hogy a cári gárda emberei teljesen kifosszák. De amikor Zamjatnya tovább folytatta útját, az igazságtalanul szerzett kincsekkel megrakott hajó megbillent, és minden a folyóba veszett, ő maga pedig váratlanul halálos betegségbe esett. A történtekről értesítették Cseremiszint, aki társa betegségét úgy fogta fel, mint Isten büntetését, és megparancsolta, hogy vigyék vissza a Borisz és Gleb kolostorba. Visszaadták a kolostortól elvett pénzt, és bűnbánattal, könnyek között végeztek könyörgő imát Szent Boriszhoz és Glebhez és Szentéletű Efrémhez. Ekkor a betegnek megjelent egy kegyes külsejű sztarec, megfeddte a kolostor javainak elorzásáért, de Isten kegyelméből meggyógyította. Ez a kegyes külsejű sztarec Efrém volt.
Ismeretes, hogy a kolostorban megvolt az alapító kézzel írott legendája, de ez nem maradt fenn. 1372-ben a tveri nagyfejedelem, Mihail Alekszandrovics megharagudott a Torzsokban uralkodó Afanaszijra. Mihail a kegyetlen belviszály során kifosztotta a várost, nem kímélve a templomokat, de a kolostort sem. A tveri fejedelem zsákmányai közé került Szentéletű Efrém kézzel írt legendája is, amelyet a tveri Színeváltozás székesegyház sekrestyéjben helyeztek el. Idővel a herceg megsajnálta a szerzeteseket, és felajánlotta nekik, hogy pénzért kiválthatják Szentéletű Efrém legendáját, de a kolostornak nem volt erre elegendő pénze. Ezt követően Tver leégett, a tűz megsemmisítette a Színeváltozás székesegyházat, és benne a kéziratot. Erről Makarij metropolita számol be “Az orosz egyház történetében”, a Szentpétervári Teológiai Akadémia kézirattárában fennmaradt Szentéletű Efrém legenda alapján. A fennmaradt legendát a XVI. században írták ereklyéi feltárásának és szentté avatásának alkalmából. Ismeretlen szerző állította össze, és belevette a legendába a szent halála után ereklyéi előtt történt csodák elbeszélését. Külön megemlíti, hogy Szentéletű Efrém legendáját annak alapján írta meg, amit “ama kolostor elöljárójától, az idős sztarecektől és Torzsok város tudós férfiúitól hallott”, valamint egy bizonyos “Ioaszaf szerzetespaptól, a Jurjev kolostor lakójától”, amely 3-4 kilométerre van Novgorodtól. Makarij metropolita feltételezése szerint ezek a személyek mind olvasták az egykori legendát, mielőtt még az megsemmisült volna, vagy olyanoktól hallották a tartalmát, akik azt ismerték. A legendában említett utolsó csoda 1681-es keltezésű.
Feltételezhetjük, hogy a szent napjainkig eljutott legendáját a XVII. század harmadik negyedében írták. XVII-XVIII. századi másolatokban maradt fenn “Szentéletű Efrém ereklyéinek története”, “Novotorzsoki Szentéletű Efrém dicsérete” és “Szentéletű Efrém ereklyéi 1690-es áthelyezésének története”. 1774-ben Moszkvában kiadták Szent Efrém kis legendáját a hozzá írt szertartás szövegével, amelyet három, a Borisz és Gleb kolostorból származó XVII. századi kézirat alapján állítottak össze. Az új, Áthosz-hegyi Szimonosz Petrasz kolostorban összeállított szinaxárionban – az Ortodox Egyház szentjei rövid legendáinak gyűjteményében – megtalálható Szentéletű Efrém rövid legendája, amely leírja, hogy ifjú korában testvéreivel együtt érkezett Rusz földjére és főnemesként Szent Borisz és Gleb családjához került. A szinaxárion röviden említi Szentéletű Efrém fivéreit, valamint a Tverca folyó melletti Borisz és Gleb kolostor alapítását. Torzsoki Szent Efrémet néhány forrás – fiatalabb testvéreihez hasonlóan – Ugrinnak, azaz Magyarnak nevezi, a szertartási énekekben pedig csodatévőként említik.
Szentéletű Efrém emlékét január 28-án ünnepli az Egyház, egy napon a IV. században élt Szíriai Szent Efrémnek, a nagyböjti ima szerzőjének, a bűnbánat prédikátorának emlékével, valamint június 11-én, ereklyéi 1572-ben történt megtalálásának és áthelyezésének napján. Ezen a napon a Szentéletű Efrém által alapított kolostorban körmenetet tartottak: a torzsoki csodatévő ereklyéit körbehordozták. A kolostorban féltve őrizték a szent edényeket és Szentéletű Efrém személyes tárgyait, valamint Szűz Máriának az ún. Hodigitria, az “Utat mutató Istenanyja” ikonját, melyet csodatévő ikonként tiszteltek. A régi hagyománynak megfelelően a kolostorban zarándokház és egyházi iskola működött.
A Szent Efrém által alapított Borisz és Gleb kolostor egyike Oroszország legrégibb kolostorainak. Sok évszázados fennállása alatt nem egyszer vált támadás és kifosztás célpontjává a fejedelmek közti hatalmi belviszályok vagy ellenséges támadások idején. De Szent Borisz és Gleb-temploma Szentéletű Efrém és Arkagyij ereklyéivel épségben és sértetlenül fennmaradt. A XVIII. század végén a kolostor építészeti együttesének felújítását fontos állami feladatnak tekintették. Felépítették az új Borisz és Gleb-templomot, valamint a kapu fölötti harangtorony-templomot. A XX. század elején négy templom volt a kolostorban: a Borisz és Gleb-székesegyház, az Istenanyja Templomi Bevezetésének szentelt templom, az Úr Jeruzsálemi Bevonulásának tiszteletére emelt templom és a Nem-kézzel-alkotott Megváltó-ikon temploma.
1874-ben a novotorzsoki Borisz és Gleb kolostor elöljárója, Antonyij főapát kérést nyújtott be a szentpétervári vallásügyi bizottsághoz, hogy adják ki nyomtatásban Szentéletű Efrém Akatisztoszát. Ezt az Akatisztoszt szűkebb körben már énekelték a szent tisztelői. A kiadást kisebb szükséges változtatások után 1881-ben engedélyezték.
A XX. század 20-as éveiben a kolostort bezárták. Szentéletű Efrém ereklyéit 1919-ben a vallásellenes kampány során megszentségtelenítő módon tárta fel egy speciális bizottság. Tver város levéltárában fennmaradt e feltárás jegyzőkönyve, melyben ez áll: “Efrém ereklyéi megvizsgálásának jegyzőkönyve Torzsok város Borisz és Gleb kolostorában, 1919. február 5-én este 8 órakor.” A szent ereklyéi a feltárás után eltűntek. Később a kolostor területén az egyik legszörnyűbb gyűjtőfogházat hozták létre, majd a kolostor munkatáborként szolgált. Még a 80-as évek közepén is, amikor elkezdődött az ősrégi kolostor restaurálása, alkoholelvonót nyitottak a területén. A négy templomból kettőt – az Úr Jeruzsálemi Bevonulásának tiszteletére épített és a Nem-kézzel-alkotott Megváltó-ikon templomát – leromboltak. 1994 óta a kolostor újra működik, újraéled benne a szerzetesi élet.

Ünnepe január 28/ február 10.

Reklámok
Explore posts in the same categories: Szentek élete

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: